4. Áldás

Csipás szemeimmel pislogok körbe a szobámban. Mimit, aki mellettem fekszik, megsimogatom, és tekintetem tisztulásával ijedten kapok a mellkasomhoz, ahogy meglátom széken ülni Daeil-t miközben harcos szemeivel engem néz. 

3. Áldás

- Menjünk – sóhajtok és nyúlok Sungoh keze után. Daeil ott marad lefagyva és tétlenül, míg mi elmegyünk mellőle. Nem is igazán értem miért döntöttem így, alig ismerem ezt a fiút, mégis most kézen fogva megyek vele az utcán. Mindenki megbámul minket, ami annak az oka, hogy vonszolom a fiút.

2. Áldás

Azt hittem az egész utat végig akarja majd beszélni a fiú, de meglepően csendes. Lassan már én kezdem magam kínosan érezni. Valamit mondani kéne, mi ez a nagy hallgatás?! Haneul legalább te szólalj meg!

1. Áldás

- Kérlek szépen istenem add, hogy átmenjek az év végi vizsgán! – összetett tenyerekkel, lehunyt szemekkel fohászkodom a szentélynél, hogy a holnapi vizsgán minden simán menjen. Jobb szemem lassan felnyitom és körül nézek.